Talán ezt a napot vártuk a
legjobban, hiszen Nándorfehérvár, azaz Belgrád volt az egyik program
ezen a napon. Nándorfehérvárról már az általános iskolában is hall
minden diák, talán az egyik legismertebb ütközet az 1456-os diadal.
Hunyadi, Kapisztrán János, Dugovics Titusz és a névtelen hősök minden
magyar ember példaképei lehetnek. Kimondhatatlan nagy öröm, hogy
minderről, magáról a csatáról, a hősökről az adott helyszínen, ott, ahol
a csata folyt, emlékezhettünk meg, hogy együtt énekeltük el a
Himnuszt, ezzel is tisztelegve a nagyok előtt. Talán nem is lehet ezt az
érzést leírni. Jó volt látni, ahogy az általában izgő-mozgó diákság
szinte szájtátva hallgatta a honismereti vezetőnk előadását, majd pedig
nem érezte cikinek, hogy az éppen mutáló hangján énekelje nemzeti
énekünket. Persze a mai napban más programok is voltak még, amelyek
során úgy érezhettük, hogy jó magyarnak lenni. Voltunk Kiss Ernő, az
aradi 13 egyik vértanúja sírjánál. Diákjaink egy verssel emlékeztek még
róla, és meg is koszorúztuk az emlékművét. Ezután Zimonyba mentünk, ahol
a Hunyadi-tornyot néztük meg. Nagybecskereken is jártunk, sétáltunk a
főtéren, megnéztük a monarchiabeli épületeket, és nagyon jó érzés volt,
hogy ottani magyarok odajöttek a csoportunkhoz, amikor meghallották a
magyar szót, ugyanis arrafelé sajnos egyre kevesebb a magyar lakosok
száma.
Összegezve a mai napon ismét sok élményben, szép látványban volt részünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése