2017. szeptember 25., hétfő

Beszámoló a 4. napról
Talán ezt a napot vártuk a legjobban, hiszen Nándorfehérvár, azaz Belgrád volt az egyik program ezen a napon. Nándorfehérvárról már az általános iskolában is hall minden diák, talán az egyik legismertebb ütközet az 1456-os diadal. Hunyadi, Kapisztrán János, Dugovics Titusz és a névtelen hősök minden magyar ember példaképei lehetnek. Kimondhatatlan nagy öröm, hogy minderről, magáról a csatáról, a hősökről az adott helyszínen, ott, ahol a csata folyt, emlékezhettünk meg, hogy együtt énekeltük el a Himnuszt, ezzel is tisztelegve a nagyok előtt. Talán nem is lehet ezt az érzést leírni. Jó volt látni, ahogy az általában izgő-mozgó diákság szinte szájtátva hallgatta a honismereti vezetőnk előadását, majd pedig nem érezte cikinek, hogy az éppen mutáló hangján énekelje nemzeti énekünket. Persze a mai napban más programok is voltak még, amelyek során úgy érezhettük, hogy jó magyarnak lenni. Voltunk Kiss Ernő, az aradi 13 egyik vértanúja sírjánál. Diákjaink egy verssel emlékeztek még róla, és meg is koszorúztuk az emlékművét. Ezután Zimonyba mentünk, ahol a Hunyadi-tornyot néztük meg. Nagybecskereken is jártunk, sétáltunk a főtéren, megnéztük a monarchiabeli épületeket, és nagyon jó érzés volt, hogy ottani magyarok odajöttek a csoportunkhoz, amikor meghallották a magyar szót, ugyanis arrafelé sajnos egyre kevesebb a magyar lakosok száma.
Összegezve a mai napon ismét sok élményben, szép látványban volt részünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése