És eljött az utolsó nap...
Szeptember 25. A kirándulás utolsó napja. Kicsit vártuk is már, hogy véégre a saját ágyunkban aludjunk egy jót, de mellette nagyon szomorúak voltunk, hogy elteltek ezek a napok. Annyi fantasztikus élményben volt részünk, hogy jó sokáig fogjuk emlegetni még ezeket, sokáig tudunk erőt meríteni a mindennapok leküzdéséhez mindabból, amit ott láttunk, átéltünk.
Az utolsó nap is tartogatott még felejthetetlen pillanatokat. Szállásadónk szerveztek nekünk kürtös kalács-sütést. Mindenki saját magának készíthette el a finom kalácsot. Ültünk a kemence előtt, és forgattuk a parázs felett a tésztát. Kicsit füstös lett, kicsit néhol megégett, de ez senkit nem érdekelt. Nagyon jó élmény volt ez is. Nemcsak diáknak, tanárnak is. Fáradtak voltunk, de együtt dolgoztunk, felelevenítettük az elmúlt napok vidám perceit, és közben elfogyasztottuk a kürtöst.
Aztán még megnéztünk egy pékmúzeumot és a Mesterségek házát, amik ugyancsak sok új ismerettel gazdagítottak minket, majd pedig elindultunk haza.
Ahogy átléptük a határt, kicsit megkönnyebbültünk. Magyarország. Itthon vagyunk. Ott is OTTHON voltunk, hiszen egykor ez mind Magyarország volt, de a történelem máshogy intézte.. Mi hazajöttünk, ők viszont maradtak. És nincs egyszerű helyzete egyetlen határon túl élő magyarnak sem. Mert a hazája - bárhol is legyen, akár önként vállalta, hogy nem Magyarországon él, akár rákényszerítették, hogy ne itt éljen - akkor is Magyarország.

Beszámoló a 4. napról

Talán ezt a napot vártuk a legjobban, hiszen Nándorfehérvár, azaz Belgrád volt az egyik program ezen a napon. Nándorfehérvárról már az általános iskolában is hall minden diák, talán az egyik legismertebb ütközet az 1456-os diadal. Hunyadi, Kapisztrán János, Dugovics Titusz és a névtelen hősök minden magyar ember példaképei lehetnek. Kimondhatatlan nagy öröm, hogy minderről, magáról a csatáról, a hősökről az adott helyszínen, ott, ahol a csata folyt, emlékezhettünk meg, hogy együtt énekeltük el a Himnuszt, ezzel is tisztelegve a nagyok előtt. Talán nem is lehet ezt az érzést leírni. Jó volt látni, ahogy az általában izgő-mozgó diákság szinte szájtátva hallgatta a honismereti vezetőnk előadását, majd pedig nem érezte cikinek, hogy az éppen mutáló hangján énekelje nemzeti énekünket. Persze a mai napban más programok is voltak még, amelyek során úgy érezhettük, hogy jó magyarnak lenni. Voltunk Kiss Ernő, az aradi 13 egyik vértanúja sírjánál. Diákjaink egy verssel emlékeztek még róla, és meg is koszorúztuk az emlékművét. Ezután Zimonyba mentünk, ahol a Hunyadi-tornyot néztük meg. Nagybecskereken is jártunk, sétáltunk a főtéren, megnéztük a monarchiabeli épületeket, és nagyon jó érzés volt, hogy ottani magyarok odajöttek a csoportunkhoz, amikor meghallották a magyar szót, ugyanis arrafelé sajnos egyre kevesebb a magyar lakosok száma.

Összegezve a mai napon ismét sok élményben, szép látványban volt részünk.

Beszámoló a 4. napról

Talán ezt a napot vártuk a legjobban, hiszen Nándorfehérvár, azaz Belgrád volt az egyik program ezen a napon. Nándorfehérvárról már az általános iskolában is hall minden diák, talán az egyik legismertebb ütközet az 1456-os diadal. Hunyadi, Kapisztrán János, Dugovics Titusz és a névtelen hősök minden magyar ember példaképei lehetnek. Kimondhatatlan nagy öröm, hogy minderről, magáról a csatáról, a hősökről az adott helyszínen, ott, ahol a csata folyt, emlékezhettünk meg, hogy együtt énekeltük el a Himnuszt, ezzel is tisztelegve a nagyok előtt. Talán nem is lehet ezt az érzést leírni. Jó volt látni, ahogy az általában izgő-mozgó diákság szinte szájtátva hallgatta a honismereti vezetőnk előadását, majd pedig nem érezte cikinek, hogy az éppen mutáló hangján énekelje nemzeti énekünket. Persze a mai napban más programok is voltak még, amelyek során úgy érezhettük, hogy jó magyarnak lenni. Voltunk Kiss Ernő, az aradi 13 egyik vértanúja sírjánál. Diákjaink egy verssel emlékeztek még róla, és meg is koszorúztuk az emlékművét. Ezután Zimonyba mentünk, ahol a Hunyadi-tornyot néztük meg. Nagybecskereken is jártunk, sétáltunk a főtéren, megnéztük a monarchiabeli épületeket, és nagyon jó érzés volt, hogy ottani magyarok odajöttek a csoportunkhoz, amikor meghallották a magyar szót, ugyanis arrafelé sajnos egyre kevesebb a magyar lakosok száma.

Összegezve a mai napon ismét sok élményben, szép látványban volt részünk.

A mai napunk ismét élménydús és programokkal teli volt. Reggeli után egy kis focival indítottuk a napot. Aki nem akarta a labdát hajtani, az akár kondizhatott is, vagy sétálgathatott a tanyán. 10 órakor indultunk az első állomásunkhoz, a péterváradi erődítményhez, ahol az óbecsei diákok és kísérőik is csatlakoztak hozzánk. A vár és a kilátás csodálatos volt, rengeteg szelfit készítettünk a gyönyörű panorámával a háttérben.

Ezután Újvidék következett, Szerbia második legnagyobb városa. Megtekintettük a város katolikus templomát, a főterét, a pravoszláv templomot, majd pedig vásárolgattunk és sétáltunk a központban.

Este együtt vacsoráztunk a szállásunkon a csoporttal, utána pedig néptánc oktatás kezdődött: a két csoport együtt próbálta követni a tanár egyre bonyolultabbá váló tánclépéseit kisebb-nagyobb sikerekkel. A két csoport nagyon jól összebarátkozott, és a búcsúzáskor már arról beszéltek, hogy mennyire várják, hogy márciusban újra találkozhassanak, addig pedig természetesen tartani fogják a kapcsolatot a facebookon, instagrammon keresztül.

A 2. nap eseményei

A finom és bőséges reggeli után elindultunk az Óbecsei Műszaki Iskolába, akikkel közösen valósítjuk meg ezt a projektet. Nagyon szívélyesen fogadtak minket, műsorral és egy kis megvendégeléssel is készültek. Mi is bemutatkoztunk, bemutattuk iskolánkat és Zalaegerszeg városát, majd átadtuk a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum és iskolánk ajándékait az iskolavezetésnek, a diákoknak és az iskola könyvtárának.

Ezután a város egyik nevezetességét látogattuk meg, a Than-házat, ami egy interaktív kiállítás, akár a budapesti Csodák Palotája. A diákok nagyon jól érezték magukat, minden attrakciót kipróbáltak.

Az utunk következő állomása az óbecsei régi zsilip volt, aminek terveit Eiffel tervezőirodája készítette. Bár már nem működik, de igazi látványossága a városnak. Ezután következett a várva várt ebéd, amit egy régi szélmalomban kialakított étteremben fogyasztottunk el.

Törökbecse következett az ebéd után. Gróf Leiningen-Westenburg Károlynak, a település szülöttének szobrát kerestük fel, és mécsest gyújtottunk az aradi vértanú tiszteletére, majd a törökbecsei temetőbe mentünk, ahol a Vajdaság egyetlen 1848/1849-es emlékműve áll, a Hungária szobor. Megkoszorúztuk, és itt is mécsest helyeztünk el a hősök emlékére.

Talán a kirándulás egyik legszebb programja volt az aracsi romtemplom felkeresése. Ez a román kori templom az aracsi puszta közepén állva lenyűgöző látványt nyújt az ide látogató turistáknak.

Ezután visszaindultunk a szállásra. megvacsoráztunk, majd az est további része beszélgetéssel. zenehallgatással folytatódott.

Beszámoló az első napról

Reggel 7.30-kor szerencsésen útnak indultunk 40 diákkal és 4 kísérő tanárral az 5 napos kirándulásnak. Elsőként felkerestük a nagykőrösi Svájci házat, ahol egy festészeti és fotókiállítást tekinthettünk meg, ami Arany János műveihez kapcsolódott. A tárlatvezető köszöntött minket, majd rövid megemlékezést tartottunk Arany Jánosról, hiszen ebben az évben ünnepeljük születésének 200. évfordulóját. 2 tanulónk tolmácsolásában felelevenítettük életének fontosabb szakaszait, kitérve a Nagykőrösön töltött időszakra, majd meghallgattuk Kulják Márk előadásában az egyik itt írt balladáját, az Ágnes asszonyt.

Ezután elindultunk Szerbia felé, az országot Röszkénél hagytuk el. A következő állomásunk Szabadka volt, ahol megismerkedtünk a honismereti vezetőnkkel, Faragó Zoltánnal, aki nagyon érdekes és információkban gazdag városnéző körúttal színesítette a programunkat. Először felkerestük Kosztolányi Dezső lakóhelyét, azt a gimnáziumot, ahol az író édesapja igazgatóként dolgozott, és itt is élt családjával. Megtekintettük többek között a szecesszió stílusában épült Városházát, a Kaptárházat, a Mézeskalács házat, majd megkoszorúztuk a Kosztolányi család síremlékét.

Ezután a szállásra utaztunk, ahol nagyon finom vacsorával és szeretetteljes fogadtatással vártak minket.

A vacsora után megbeszéltük a következő nap programjait, és fáradtan, de élményekben gazdagodva vonultunk a szobáinkba.

...és holnap induláááás!!! Már mindenki nagyon izgatott.. összepakoltunk, felkészültünk a hűvös, szeles, esős időre, de bízunk benne, hogy megússzuk nagyobb eső nélkül.
A holnapi nap első állomása Nagykőrös lesz, egy kis műsorral is készülünk, hogy méltón emlékezzünk meg Arany Jánosról.
Aztán utána irány Szabadka, majd a szállás elfoglalása. Bízunk abban, hogy lesz wifi :)

Az előző írásomban megígértem, hogy érthetővé fogom tenni, hogy vajon miért azokra a helyekre fogunk ellátogatni, amikről beszéltem. Az utazásunk fő témája az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, a program konkrétan a szabadságharc hőseinek, hősi halottjainak életútját követi végig. A Délvidék, a mai Vajdaság a szabadságharc egyik fő hadszíntere volt, ráadásul a magyar honvédsereg vezénylő tábornokai, az aradi vértanúk közül többen is délvidéki kötődésűek. Utunk során módszeresen végiglátogatjuk a szabadságharc itteni történéseivel, hősies magyar helytállásával kapcsolatos emlékhelyeket. Így például meg fogjuk nézni a Türr István zsilipet, aminek az építése Türr István nevéhez fűződik. Ő a szabadságharcban és a bukás után az olasz egység megteremtésében is harcolt, Garibaldi katonája volt. Ez a zsilip a maga korában újdonságnak számított a vízlépcső tervezésében és kivitelezésében. Óbecsén található és látogatható.
Ugyancsak itt fogjuk megtekinteni Than Mór emlékházát. Than Mór a szabadságharc legkiemelkedőbb festője volt, ő készítette el a szabadságharc nagy csatáinak festményeit is. Görgey Artúr hadifestője volt, de a harcokban is részt vett.
Törökbecsén megkoszorúzzuk a Hungária-szobrot, amely az 1848 októberében elesett honvédeknek és nemzetőröknek állít emléket. Ez az egyetlen szabadságharc emlékmű a Vajdaságban, amelyet a trianoni békediktátum után nem romboltak le. A Tisza-parton a város szülöttére, gróf Leiningen-Westerburg Károlyra emlékezünk, akinek a szobrát a katolikus templom előtt látjuk...
Ellátogatunk Elemérre is, Kiss Ernő birtokára, ahol ő építtette a római katolikus templomot, amelynek kriptájában alussza örök álmát családja körében a szabadságharc legendás hőse. Aradon ő maga adta ki a parancsot az ismétlésre az elborzadt kivégzőosztagnak, miután az első sortűz után még talpon maradt.  
Nagybecskereket is útba ejtjük, ez a település a Vajdaság harmadik legnagyobb városa, amely egykor Torontál vármegye székhelye volt. A városháza előtti téren megemlékezünk két aradi vértanúról, a nagybecskereki születésű Lázár Vilmosról, és Kiss Ernő honvédtábornokról, akinek ezen a helyen szobra állt Trianon előtt.
Természetesen a látnivalók között olyanok is szerepelnek, amelyek az Árpád-kor vagy a török időszak történelmét idézik meg. Ezeket majd a következő bejegyzésben fogom bemutatni. :)

Hogy milyen programok is várnak ránk az 5 nap során? Hát nézzük csak... Nagykőrösön lesz az első megállónk. Itt töltötte Arany János élete egy szakaszát, itt írta a legismertebb balladáit, például az Ágnes asszonyt. Mivel ebben az évben ünnepeljük a költő születésének 200. évfordulóját, ezért Nagykőrösön megemlékezünk a költőről.
Ezután továbbutazunk Szabadkára, ahol a városnézés során felkeressük a Kosztolányi család síremlékét, valamint megnézzük a lenyűgöző Városháza épületét. Este pedig elfoglaljuk a szállásunkat.
A második napot Óbecsén töltjük, ahol megismerkedünk az Óbecsei Műszaki Iskolával, vendéglátóinkkal. Délután a település látványosságait tekintjük meg, valamint Törökbecsére és Aracsra is ellátogatunk.
A harmadik napon Újvidékre és Péterváradra megyünk.
A negyedik nap programja: Nagybecskerek, Elemér és Belgrád nevezetességeinek felkeresése.
Az ötödik nap délelőttjét Óbecsén töltjük, ígéretesnek tűnik a közös kürtöskalácssütés. :)
Majd ebéd után hazaindulunk Zalaegerszegre.
Hogy miért pont ezeket a helyeket ejtjük útba, azt a következő blogbejegyzésből fogjátok megtudni!! ;)

És márcsak másfél hét...utazunk a Vajdaságba! Nagy az izgalom a suliban: melyik osztályból kik jönnek.. vajon milyen lesz a szállásunk? Milyen lesz a másik iskola? Kikkel fogunk találkozni? Számtalan kérdés merül fel. Jó lesz az idő? :D Érdekesek lesznek a programok?
Ahogy fogy az idő, egyre nagyobb a feszültség, amit a várakozás okoz...